12345Ígéret, mit nekem adtál, s mosoly mit egy életre megöltél bennem!,,,

12345Ígéret, mit nekem adtál, s mosoly mit egy életre megöltél bennem!,,,

2010. augusztus 12., csütörtök

ez csak úgy

ez a 100ik bejegyzésem.
lekéne irnom mik töténtekvelem.. denekem ehez nicsn eröm..meghalt valaki a családból..nekem nincs lelki energiám:S...semmire..
ink irok pár,sort érzelmekröl..dolgokróll..életröl..ezekröl azokról..


lassan midennnapot ugyélek mintha az lenne az utolsó...
mintha nem maradna több szó..bár nem kérted de életem része vagy.
nemértik sokan h az egyik pillanatba sírok a másikban robbanok.egyik pillanatba  afülembe sugod h szeretsz-kellesz..  deezek midnig tovaszállnak.. eszem taszítana de belsőd sugja kell még..
meghalok amikor a nap felkell de éjjel ujraéledek?
ismerek egy lányt..
egy lány aki szemében csillog a midnen.. a midenn ami valaha is kellet nekem..
én vagyok az aki valaha midnent lerombolt a szívében..
emlékezek csillogó hajára szikrázó szemére..lángoló lelkére..
küzdenék amég van remény..a kulcsom a  kezedbe tettem..
vigyázz a szívemre -odaadtam neked.. én nekem már nem kell.. öszzevan darabokra törve mint 1 porcelán melyet 1 játékos kis gyerek lever a polcról és mint 1 álomvilág a valóságban eszmélve darabokra hullik..olyan db-okra amiket ugyan összelehet ragasztani... de a sebbhelyek és a legapróbb szilánkok visszafordíthatatlanok..
maaradj velem amíg megnem halok.. amíg lenem hunyoma  szemem.. ölelj át mitn a  felhök az eget..
amíg dobog a szívem szeretlek..
ittvan tessék belölem 1 dbka...
ismerek  1lány kire ha gondolok szívembe késforgatva irom a sorokat..ujjaimon többtonnás suly..
kemény szavak ezeek.. kemény azis amit tettél...nevetve adtama  szívem a kezedbe..
tudom egyetlen percért se kár amit ér az ember.. hiszen midenn miért nek van merje..remélem érted már...és kimás ha point én nem mernék beleröhögni a sorss szemébe..és most a fájdalom nyitja ki szemem h lássak ne csak nézzek... mondhatnám ahoyg érzem.. egyedül én biztam benned ezen a földön?! és ezért rugtál beléma  földön...
sehogysejó..a mosolyod a régi még...mire megtanulunk élni szeretnénk meghalni..nem mondom h leszarom mert vvalahol bent érdekel..a galaxis peremén 1 kiscsillagon térdelek.. de gyülölöm ha nállam jobban tudják miis az én titkom..de fantáziám rroppan ..szilánkokká törik..nemakarok látni de hallani se birom..kinyilik a szemem de belül megvakulok..egy amit érzek  sehogysejó.. gyerek korri barátokkilóra eladnak.. mert jött pár srác és mindedjuk bekattant...akiveelem van arra csak a bajt hozom.. engem lelöhecc csak öket ereszd el..bár nem kérted de életem része vagy...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése