12345Ígéret, mit nekem adtál, s mosoly mit egy életre megöltél bennem!,,,

12345Ígéret, mit nekem adtál, s mosoly mit egy életre megöltél bennem!,,,

2013. május 7., kedd

mit is irhatnék...

hmm hogy mitis irhatnék.. mi történik miaz amit érzek, hát fájdalmat ,gyülöletet csalódottságot, félelmet, szeretet. elmulást...
hogy mik ezek..talán jobb amit megtartom magamnak.hogy idézzek egy pár sort: egy asszonyszíve a titkok mély óceánja..."
furcsa érzések álmokkerítettek mostanság hatalmukban , elteltek évek mióta apu meghalt, mégiseddig neméreztem a hiányát vártam vártam.. egyszer biztos jön... nem az h hidegen hagyott de vártam mikor lép vissza az életemben , egyiknap oant álmodtam amit ugy éreztem kikell irnom magamból.. mint tudom magamról naon ritkán álmodok.. és vagy hülyeséget vagy rosszat talán jót még sosem álmdtam. . ezt nemis tudom igazából minek is mondhatom.
szal az egész ugy kezdődött én jöttem haza ... reniék már utonvoltak hozzánk éspont beértem őket a szomszéd háza előtt. apu állt a kapuban,,mellete anyu,mosolygott.. előreengedtem laurát pedig szivem szerint anyakába zuhantam volna... de előreengedtem laurát hiszen még őt sosem látta és tudom mennyire szeretettvolna egy unokát ... megölelte.. aztán megölelt engem is az az érzés.. egyszerüen leirhatatlan, öröm könnyek... oan csodálatos érzés hogymost is ha rágondolok kicsordul egy könnycsepp... annyira megható annyira igazi boldogság és nemhazug öröm ... sokszor az ember évek multán jön rá mennyire hiányzik és már nemvárja rájön ő már nincs. én elengedtem őt csak fáj hogy ugy vaalami űr maradt bennem valami furcsa elmondhatatlan érzés hogy talán nemkerültem elég közel hozzá és nemtölöttem vele elég időt. miért hagytam h vele ez történjen... a miértek és a kétségek zárják körbe az ember gondolatait, de valahol igazi is hogy az ember akit szeret avval nemlehet eleget, és ha már nincs akkor hiányzik neki borzasztóan. volt h leszálltam a buszról és hazafele sétálva azon tünödtem vajon apu mit fözött.. és akk eszembe jutott uhrusten én miért ?:.... hiszen nincs már.annyira szomoru.. és rossz érzéls tudni azt h ő már nincs töbéé hiába várok arra h ujra láthassam és találkozzunk, elmondjam mennyire hiányott. és mennyire rosszvolt apa nélkül félig felnőni...annyira egy sérült érzelmileg sérült vagyok, annyira megvisel valahol tudat alatt... félek félek midennféle elmulástól.. félek h nemtudom megmutatni elmondani  valamit valakinek és hirtelen eltünik az életemből.. sokszor gondolkodok anyuról is milesz ha nemlesz... eljön azazidő sajnos azis elfog jönni.. aggódok félek reszketek milesz velem... mi.... :( talán nem nekem való az egész élet.. de mindenben ugyérzem csak a rosszvan.. semmiöröm.semmi, bár visszahozhatnánk azidőt eldobnék akármit csak h visszakaphassam aput....annyira hiányzol...