Ha rám gondolsz, ha megcsókolsz, ha megbántasz mosolyoddal kárpótolsz
ha már nincs tovább, ha nincs már több ,egy lap őrzi emlékül mit is rejt a könny.

Egy könny egy könnybe zárva, mint a rab ki nem szabad, de jóra várva száll
Nem kell tanár, a szív nyelvén , ért aki érez, én mért ne tenném
Várj, csak egy pillanat,amig végig simítom az arcodat, gyere ülj ide mellém, had súgjak valamit,
A kapocs közöttünk, mi kettőnket alakít
Nem kell más, nem érdekel senki
Itt tőlem téged senki nem tud elvenni,
Hogy veled maradok-e tudod a választ,amíg csak élek mindig nyújtom a támaszt
Itt vagy mellettem,más nem számít
Lelkem egy szikla, de szemed meglágyít
Ha elmennél nem lenne értelme folytatni többé nem kelnék életre.

Ha látlak kiráz a hideg,de félek,hogy elmész, maradj itt ennyire kérlek,
ne menj el,vigyázz mindig rám,és fogd meg a kezem,ha rossz útra lépnék.

csókolsz, ha megbántasz mosolyoddal kárpótolsz
ha már nincs tovább, ha nincs már több ,egy lap őrzi emlékül mit is rejt a könny.
Hozzád fordulok kedves kis naplóm,
Látom nem érted, hogy miért vagyok padlón
Az életem angyali hangját hallom,
Mindig látom, ahogy kilép az ajtón.
Ő az első szó,ő az utolsó mikor felkelek reggel, és a fejem lehajtom
Ő az egyetlen érték és összes jó,kinek emlékét őrzöm, és meg is tartom.
S ha egyszer majd elmúlnak az illós napjaim,
Ő marad a nyom,naplóm lapjain..
Hozzá szólt millió szerelmes balladám,
Dalban mondanám,ha tudná már hallanám…
Betelt 100 lapom hogy leirtam bánatom,
Várom a napot, mikor újra láthatom..hmm…mikor újra láthatom
Már években számolom, a múlt olyan csalóka,
De már boldogan írhatok a kedves kis naplómba,
Mert végre ittvagy, kérlek ne engedj!
Élni szeretnék, de nélküled nem megy!
Ölelj erősen, hogy a magányt megfojtsam,
Vigyázz rám kérlek nehogy elrontsam!
Bújj mellém jó így, csak összefonódva,
Védjük kis világunk, a világtól óvva!

Ha rám gondolsz, ha megcsókolsz, ha megbántasz mosolyoddal kárpótolsz
ha már nincs tovább, ha nincs már több ,egy lap őrzi emlékül mit is rejt a könny.
Ez a naplóm én vagyok, a lapokat kitépném,
Csak ott legyek veled, és tudd ,hogy miért én.
Átadom neked, ez volt a rejtekem,
Rejtőzz most jól ott benne el velem,
Most nem vagy itt nekem, hisz nem is létezel,
Egy olyan lány vagy, kit a magány képzel el?
Nem!-Érzem ahogy hozzám érsz gyengéden,
Mosolyogsz rám,nem felejtem el, ezt még nem!
Ettől nem féltem, azóta sem bánom,
Megérte évekig téged megvárnom,
Megfogadtad,amit eddig még senki sem,
Hogy örökké mellettem,neked elhiszem,
Benned még megbízom, megbízhatsz bennem is.
Azt,hogy szeretlek elmondhatnám szebben is,
Ne félj kérlek,én már nem hagylak el téged,
Ha lankad az érzés, a gondolat eltéved.
Úgy vagyok veled, más nem is jut eszembe,
Te engem szeretsz, és nemkell más nekem sem,
Én őrködök feletted, mindennap várlak,
Megnyugodhatsz,mert a szivembe zárlak!
’SZERETLEK’!
Emlékszem, te mondtad,
Hiszem hogy szeretsz, a láng újra belobban
Tudom, az érzések bennünk még igy élnek
Mondd hogy nem álmodtam…kérlek ígérd meg.

Ha rám gondolsz, ha megcsókolsz, ha megbántasz mosolyoddal kárpótolsz
ha már nincs tovább, ha nincs már több ,egy lap őrzi emlékül mit is rejt a könny. (