vilagkep...

Úgy teszek, mintha élnék, Pedig csak egy baba
vagyok a polcon ülve, szép ruhában, üres szemmel, merev háttal, érzéketlen mosolygással...

PORCELÁN maszk.ennyi és nem több.egy szende mosoly.és tiéd a világ.
üres szemek.üvegszív.
nem voltam MÁS.én akartam az lenni.
hazugságból szőttem álmot.vártam a csodát.hát nem jött el. :\')
szánalom.ennyit érzek.
gondosan felépített tervek..összedőlt világok

elértem amit akartam.MÁS vagyok..és kiismerhetetlen.
még magamnak is.Egy különc BÁBU..akit az élet rángat. :\')
legjobban magamtól félek...a beismerés pillanatától.
tudom hogy nem vagyok egyedül.és tudom hogy vannak kik szeretnek.
és ez fáj.rettegek hogy nem engem csak az álarcom szeretik.nem azt ami vagyok.
lassan elveszek.beleőrülök.az idő mindent elfelejtett.engem is...
túlságosan végletesnek születtem.vagy nagyon szeretek vagy nagyon utálok.
nincs középút.