én folyton csak hibákat követek el...

igen... én folyton csak hibákat követek el...parasztvoltam... hibás vagyok elsimerem. jólesik és szükségem van rá h leirjam..mindenki követ el hibákat.nagyonnehéz kivédni ezeket...hamost evvel midnent felborítottam a világomban melyet kurva nehezen építek fel ujra és ujra... és közben sokszor elvéreztem ...fogokismég.
én bennem ha ujra eltöriik midenn... elsem merem képzelni mileszmtalánjobblenne ienekre nemgondolni demegtanultam már h mindenre kell számítaniii...sajnnos gyülölöm h iet tettem gyülölöni is fogoom magam ha "megölöm" magamat ezzel
nemértem sokszor magam... lehet a kegyetlen kétségeeesés vitt rá... sőt ezbiztos. néha kikapcsol az agyam és máris elvérzek...  nemmmerek sokmindent.. érzelmeim tengere befagy és kiaakad és könny marad az arcomon..mnemlátok tisztán...nemérzem a levegőt... nemérzem a világot... részeggé tesznek az érzelmek...kételyek közt létezem a világban.. mindenn erőmmel azon leszek h helyrehozzam hiszen számomra jóideje csak ez éltet... és csak ezkell...másnem....nembirom elvisleni ezt... iszonyat érzés...széggyelem magam...nemértem magam miért kellet ez.... téll ennyire balfasz vagyok?:/ miért büntetnek folyton....lehet h eztisis csak tulreogálom.. de vérzikmár a lelkem...félek rettentetsen...próbálok jólenni és tökéletes... de minnél jobban próbálom annál inkább csak kudaarcokba fulladok...:(...egyszerüen ugyérzem megint nemtudok mitkéne tenni... vannak gondolatim melyeket leforgattam magamba 100x és megrpbóálom és nagyonremélek...és bízok-*

****én tudom azt jól, hogy bűnös a lelkem,és tudom azt jól, hogy zárka a testem,és azt is tudom ám hogy megfogok fizetni,
de addig a szavaim nem fogom vizezni,anyám mindig mondta: Ferikém csak gumival,de nem vettem gumit mert nem voltam gruppival,ez nem büszkeség,ez csak a történet,
lehet ők dugnának, én csak ölelnélek,és bár új tavasz vár, új szerelemmel,én a régit vágyom, soha nem feledem el,
most még,a holnap vagyok de nem is olyan sokára,egy szép napon lakat kerül a pofámra,engem is elásnak, én is majd eltűnök,csak te emlékszel rám, a kertünk mögött,hogy ki voltam, mit tettem, és leginkább miért,
nem válogatva, csak úgy mindenkiért.,...de aztán éjjel látomhogy jön a halálom...Én álmodtam..aztán felébredtem, mint mindenki egyszer...és ha elfogadsz egy tanácsot,szerintem soha ne felejtsd elhogy amíg az ember él, a megbocsájtás bennünk fél,kuporog és remeg a sarokban, de megnyugtattam karomban,én kénytelen voltam, és kénytelen leszek,
mert azóta ő vezet, és nélküle hamar elveszek,nélküle nem látok tisztán, nélküle a gyűlölet piszkál,az erőszak húz,
pedig én vagyok a férfi, nem lehet saját elmém túsz,szívem kamrája mögött, őrült lettem, őrültek között,így lelt barátokra egy lökött,apró kis lurkó, bár néha spiccesen a bortól, mégsem alkoholista mezben,mégse sárga a fehérje mikor szempillám rebben,kúszik a gondolat alatta,és bár eszem szikrája szívem teherbírását meghaladta,mégis vergődik létem,nekem hogy éltem,ez az aranyérem,én magyarnak születtem a homokbuckák tövébe,én kóla helyett bodzát ittam édesanyám ölében,na persze nem töményen, békebeli szódával,ami szintúgy édes apám fröccsében,akár a Balaton habjai,nem kapzsi despoták markai,sorban az országház árnyékán,és bár jól tudom az igazság valahol vár még rám,
ő is elbújt a világ elől,de majd egyszer pár vitéz felnő,és amiről én álmodtam, hajdanán eljő......egyszer majd eljő....ott kint a stégen
de minden éjjel látom
hogy jön a halálom