ha egyszer...

ez a 200ik bejegyzésem... kicsit felkavart vagyok most.. furcsa gondolatok járnak a fejemben,magam sem értem miért.. őszinte tiszta érzelem teli könnyek cseppentek le pár perce az arcomról...régóta volt h én valamiért is könnyet hullajtottam de most anyukám kicsavarta belőlem:/ kicsit kivan idegileg és iszogatott.. lefeküdt aludni én fürdötem és csak anyit hallottam h érdekes furcsa hangon mintha vaalaki kittíííí kittííí....:S őszintén szóllva a szívem is leállt kishilyán és rögtön a legrosszab futott bennem végig.. pont az előtt gondolkoztam rajta h egyszer elfogom veszíteni öt is,,, és ha az az egyszer most következne be? ittlennék 16évesen annyya...apa nélkül. alapból hatalmas trauma volt számomra az h elveszítettem aput és minden testrészem beleremeggett abba ahogy megszólított... bementem és mondta h hívjam be gabit. behívtam valamit bezsélgettek bementem, megkérdeztem jólvagy? aztmondta igen... és utána csak hogy gabi nem szeret... gabi aztmondta lázas.. de nemvolt az csupán kicsit tulllőt a célon. nemszokott inni vagyis ien szarul csak apu halálán láttam. minden esetre ennek a hátterében az idegileg kikészültség volt.. később kijöttem hozzá és megszolított megint azon a hátborzongató hangon.bementem és mondta h segítsek mert nemtud kimeni wc-re .láttam hogy könnyes a szeeme.. megkérdeztem miért sírsz csak csóválta  fejét és magához szorított... aztmondtaa senkisem szereti.. én ere hogy ugyan,már midnenki szeret... kérezdte szeretsz? mondom igen.. ugye nem haragszol? .dehogyis.. kivittem a füdröbe ... átölelt és mondta h neki én vagyok a mindenne és h nagyonszeret és h senkisem fontosabb nállam.. rég halottam ieneket..midnig apu mondott nekem=(/ kicsit megtört a szívem... énis elsirtam magam:/ ugyan félre beszélt kicsit.. de valahol megértem az embereket ha isznak bánatukban... de én most valahogy ugyéreztem h nagyonutálom az ittas embereket hogy ien mélyr tudnak belém vájni:/ amugyse szeretem a részegeket de ez most a szívembe karmolt... visszavittem és most ottvan alszik..
furcsa az élet.. rettenetesen félek hogy egyszer előttem fog ő is elmenni.. vagy akármi baj lesz. igazság szerint most is bennem van a para :/ nemtudom miért járkálnak ienek bennem.., talán apu miatt.. fogalamm sincs.

de azut megtanultam addig kell megbecsülni az embereket akik körülvesznek míg ittvannak...sose bánsd meg .. sose felejsd el.
furcsa azok is akik egyszerüen csak eltávolodtak... sosem lesz a régi. nefognak ugy viselkedni veled mint anno.. aki megölelt.. megsimogatott vagy épp megcsókolt .. sosem lesz olyan. és borzasztó belegondolni h akár a mostani környezet is átváltozhat akármikor ilyenné:/ volt már részem ien dolgokban és nem szeretnék már semmmien ien dolgot átélni...
ugyérzem nagyjából helyre van rakva az életem szerelmes vagyok, vannak barátok kiben megbízhatok, és haverok akikkel ellehet néha lenni.. de minden mögött ott van a kétség.
noel olyan érzelmeket váltott ki mint még jobban nem hittem volna sosem.. elsem tudnám már mással képzelni.. és nélküle sem a továbbiakat.. valahogy midnen bajom gondom elfelejtem és talán a vidám gyerek jön elő bennem amikor vele vagyok. km-rekkel a föld felett járok.. egyszerüen leirhatatlan már most mennyi olyan dolgot addott nekem azzal hogy van...és ttalán többet ehhez hasonlót nekem is kapok. az biztos hogy smmit nemgfofok megbánni... voltak dolgok miket megbántam mikor elkövettem de csak köszönni tudok neki..csak ő maradjon meg.♥
és persze azis jó hogy mindig van pár barát aki néha gondol rád lelkizik és meglehet vele mindnt bezsélni,hülyülni tulélni a mindennapokat.. rengeteget számít nekem:) ..most szerintem abba hagyom az érzelgést mert csak folyik belőlem leállíthatatlanul...