kinek szárnyakat adtam...

lassú beletörődés szemhélyamon ahogy tükörbe nézek apró könnycsepp indul arcomon semmit nem értek csak,
állok büszkén mégis némán arra várva a fájdalom egy nap majd ujra köddé válhat majd jóleszek és néma
másokkal is törödöm de mért tegyem hisz velem senki sem törödött eltaszítottak mikor én a legjobban ragaszkodtam a sátán jött értem ha anygalokhoz fohászkodtam rózsákkal bezsélgettem a téli szuró napsütésben
ha vendégem érzkezett hát már máris menni készült falak közt éreztem csak magam bizztonágban boldog volt a csecsemö anno a gyermek ágyban nem érteztem hátamon ellenségeim körmeit mosolyommal felszárítottam , édesanyám könnyeit és eröt adtam neki ha az évek során elestek de látod mára már azok sem keresnek kiket barátoknak hívtam kitöl kapott ezer jótanácsot legyen bárhogy vidi soha ne taktikázzál mondtam már szásszor ezért nemis érvelek de egy biztos hogy én csak isten elött térdelek és ha már isten akkor mond el nekem hogy lehet mikor könnyáztatta arrcal ien mondatokat érvelek hogyha szeretek az fáj hogyha gyülölök az éget, tudom röhögsz rajtam teis ha a soraimat nézed,
én csak elakartam mondani amit öszintén éreztem de már aztsem tudom miért hogy mi tart még életben sajnálok midnent  hogy csak rosszakat és szépet nem mondtam de nemtudok üres vagyok teljesen távol áll tölem midenn fajta földi érzelem összetenném ha volna mért mind a két kezem csak h én a fájdalomnak midnen egyes cseppét élvezem ahogy elvérzem majd lassan könyrgöm nézd velem . tudom bántottalak igyis és bántok majd még százat tornádó lett a kisfiu és felkapja a házakat de csak azért hogy elvigye egy olyan világ kapujába ahol a szeretet mint szó többé nem hangzik majd el hiába
kinek szárnyakat adtam elrepült.a néma sötét végetelnbe
kinek titkokat meséltem.elfeljettete éjjelen
kinek szívemet adtam drót kerítésre tüzte fel
akit közel hívtam magamhoz azt ordította tünnyek el
aki szárnyakat adott maradt a sötét végtelenbe
aki titkokat mesélt egyedül aludt éjjelente
ki a szívét adta azért énis csak fogászkodom
aki közel hívott magához az meghalt a mütöágyon
kinek szárnyakat adtam elrepült.a néma sötét végetelnbe
kinek titkokat meséltem.elfeljettete éjjelen
kinek szívemet adtam drót kerítésre tüzte fel
akit közel hívtam magamhoz azt ordította tünnyek el
aki szárnyakat adott maradt a sötét végtelenbe
aki titkokat mesélt egyedül aludt éjjelente
ki a szívét adta azért énis csak fogászkodom
aki közel hívott magához az meghalt a mütöágyon légzésem lassuvá vált saját tüdömön létezek szívem jobboldali kamráján feltépett képzelet torkom gomoca lassan szötte át jeleket rákos sejtek falták éppen maradt szerveimet addig élek amig van remény hogy egyszer jobb lehet tulrégóta oltják már megfakult képeket mostmár át léten sötéttebik odlalára hogy lennék frodo kinek küldetés a célja kit a mágus kisért nem ismert félelmet ahogy ordítottam éjjel adják vissza a fényeket tessék itt az arcom na gyerünk köpjél le .én felállnék ha tudnék hogyha nem tépnél. attól jobban érzed magadat ha neked ez kell mostmár ordítom hogy hagyjál könyörgöm menny el mert istenre esküszöm hogy felemelem dárdámat és fájdalom vére fogja beszennyezni járdádat és ha már isten akkor mond el nekem hol lehet mikor könny áztatta arccal  ien mondatokat gépelek hogyha szeretek az fáj hogyha gyülölök az éget  s tudom röhögsz rajtam teis s ha a soraimat nézted én csak elakartam mondani amit öszintén éreztem de már aztsem tudom miért hogy mi tart még életben sajnálom minden idöt csak rosszakat és szépeket nem mondtam de nemtudok üres vagyok teljesen távol áll tölem midnen fajta földi érzelem összetenném ha volna mért mind a két kezem csak h éna  fájdalomnak midenn eggyes cseppjét élvezem én elvérzem majd lasssan könyörgöm nézd velem bántottalak ihgyis és bántok majd még százat tornádó lett a kisfiu és felkapja a házakat de csak azért hogy elvigye egy olyan világ kapujába ahol a szeretet mint szó többé nem hangzik majd el hiába
kinek szárnyakat adtam elrepült.a néma sötét végetelnbe
kinek titkokat meséltem.elfeljettete éjjelen
kinek szívemet adtam drót kerítésre tüzte fel
akit közel hívtam magamhoz azt ordította tünnyek el
aki szárnyakat adott maradt a sötét végtelenbe
aki titkokat mesélt egyedül aludt éjjelente
ki a szívét adta azért énis csak fogászkodom
aki közel hívott magához az meghalt a mütöágyon
kinek szárnyakat adtam elrepült.a néma sötét végetelnbe
kinek titkokat meséltem.elfeljettete éjjelen
kinek szívemet adtam drót kerítésre tüzte fel
akit közel hívtam magamhoz azt ordította tünnyek el
aki szárnyakat adott maradt a sötét végtelenbe
aki titkokat mesélt egyedül aludt éjjelente
ki a szívét adta azért énis csak fogászkodom...
aki közel hívott magához meghallt a mütö ágyon.........
 http://www.youtube.com/watch?v=r4qKsulNgU0