furcsa...

 az idő mindig mindent beigazol....mint azt is hogy magamra számithatok... magamnak kell erős legyen s felállni... de mért érzem hogy irnom kell neked? aztmondják szerelem...nem....mert akk megaláznám magam s irnék...valami mégis visszatart, csak nem a büszkeség s hisz ssosem érdekelt...végignézegetem a képeid emlékeket,...tele van vele az életem nemlátokki...pedig akarom...rádöbbenek télleg jobbigy csak olyan furcsa...nem iennek képzeltem... mintkét idegen...furcsaexnek nevezni.... és az egykori barátnak barátnőnek.,.. az érzelmeim az igazi gyengeségem talán az egyetlen...próbálokmásba kapaszkodni de evvel csakmást megfolytok az érzéseimre hallgatok...hogy jobb igy...legyek gyáva meneküljek...már sosem hoznék rendbe semmit... s nemtudommilenne ha összefutnánk..talánmegállnék s egy szot egy lépést nem tennék némán összezizzenve állnék... vagy talán tovább mennék lehajtott fejjel....megaláztál tönkre tettél itthagytál... ezért volt a sok szennvedés áldozat?
aztmondják ssose mutassuk ki a másiknak mennyire odavagyunk érte... de akk mi értelme ha nem adhatjuk át? vagy igy müködik az élet?...hazudj tagadj h neked jobblegyen...tényleg nem lehet bizni és számitani senkire...talán csak a szeretgetés hiányzik neekem...s talán nemis a hiány fáj hanem h senkinnincs mellettem mégha nemis sok lelki támsaszt adtál de mellettem tudtam valakit...akiért mindig harcolhattam hiábanemkaptam semmit...nemvoltma őnző...olyan furcsa ez az egész...nemsirtammár több mint 2 hete miattad most sem teszem... de akkor mi a baj?...kéne valaki? annyira taszítotok...megvagyok bolondulva talán állarcot viselek... de belegondolok mien lenne melleted s azt mondom igy nemkellesz... tudom h elfog mulni hiszen mulnia kell... megfogok nélküled tanulni élni de hiszenmár megtanultam feelejtek...csak érdekelne mivan veled mivan benned  de talán félekmegkérdezni nehogy fájjon....ismét..ujra...ujra.. visszaeessek...furcsa h igy elengdtéél...nemmaradt meg benened az emberi szeretet irántam?v mást gondolsz te errőlmint én gondoltam... csak egy üres érzéketlen kődarab... nemhiszem h nem gondolsz rám... csaktalán jobb eltemetni neked...könnyebb...nemtudommiért érzem ezt...de ezt senkisem válaszolja meg... gondolom átkell élni ezt az életben h későbbmegtudjam a mértkeet...hiszen már igyis sokat tanultamn s tudtam meg mérteket...tudomén lejárt lemez, s mégis fáj hogy igy van ez...